Erős vagyok. De tényleg. Csak már elfáradtam abban, hogy hagyjak mindenkit kisétálni az ajtón, és ne könyörögjek neki, hogy maradjon még. Aki menni akart menjen, persze, hiába is könyörögnék. De olyan nehéz amikor eszedbe jut minden emlék, ami közös volt, minden, ami együtt volt, és még a földön fekvő szemüveghez is tudsz egy embert kapcsolni. Mindig fáj ha valaki elmegy. De ha elment így kellett lennie. Még ha fáj is elfogadni.'