2013. április 14., vasárnap

Szeretek egy szál bugyiba táncolni, totál káosz vagyok, csakúgy, mint a szobám. A legidiótább dolgokon röhögök, és mindig rossz időben rossz dolgot mondok. Hülyén viselkedem és könnyen begurulok. De ez vagyok én..'


vicces, ahogy a szia mindig egy viszlát-tal végződik. vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak. vicces, hogy az „örökké” valahogy mindig elmúlik… vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról. vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, mikor szomorú vagy. vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sosem találsz senkit. vicces, ahogy az emberek változnak, és azt érzik, hogy sokkal jobbak lettek. vicces, hogy mennyi hazugság lehet egyetlen szerelmes levélben. vicces, ahogy az emberek megbocsátanak, annak ellenére, hogy sosem felejtenek. vicces, ahogy egyetlen éjjel rengeteg megbánást foglalhat magába. vicces, ahogy az élet ilyen ironikussá válik, de a legviccesebb, hogy mindebből, számomra semmi sem vicces..'


..lehet, hogy sokan néznek hülyének, hogy én még jót remélek, de ők nem is tudják mi köt össze engem s téged..'


ne törd össze a szívem mielőtt neked adom, ne mondj nemet mielőtt nem kérlek rá, ne mond hogy nem jó amit fel sem próbálsz, mert túl nagy a tét ha tévedsz, és talán érzünk valamit, de tudni akarom amíg el nem tűnik, és ha tényleg van valami közöttünk, amire te és én, mindketten megnyílunk, mind ez lehetséges, annyi sok kicsi lehetőség van.' (LL)