Mond kedves, mi van veled? Az élet tré, Sohasem választotta utunk, te is elengedtél, Pedig hittem, hogy örökké megvédesz, ha fáj, Mert féltettél. Jöhetett hurrikán vagy szembe szél, Védtük egymást egy érdekért. Ezernyi érv, mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér. Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam, Új színt adtál az amúgy is szürke világban..

Látod, ez lett belőled is, szavak, pedig tényleg hiányzol.

Az egész ott romlott el, hogy az apja nem hívta hercegnőnek.'

Egy turista ma is készített olyan fényképet, amin elsétálok a háttérben. Nemsoká hazaviszi, és egy másik országban, egy másik időzónában, egy másik kontinensen megmutatja a családjának, az ismerőseinek, és számomra teljesen idegen emberek egy ismeretlen nyelven egy olyan fotóról fognak beszélni, amin épp rád gondolok.

Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség.