Nem azért jöttem, hogy azt mondjam neked, nem tudok nélküled élni. Mert tudok. Csak nem akarok…'

Egyesek szerint minden szépség eltűnt az életünkből. Hogy lehet akkor, hogy szilveszterkor együtt ünneppel az egész világ? Mindenhol bulival köszöntjük az Új Évet.'

ami nem lehet a tiéd, mindig az kell. Neked ez a kereszted, ez a sorsod ami hajt..'

Két rossz közül mindig azt választom, amelyiket még nem próbáltam.'

Ha az életemről filmet forgatnának a végeredmény egy romantikus pszicho horror lenne. A baltásgyilkosos jelenteket néhol hosszú romantikus epizódok szakítanák meg....'

Mert ennyire szép, Mert ennyire más, Ez az arc, Ez a hang, Ez a szem, Ez az orr, Ez a száj...' :/ (L)

Te az életem voltál, de én csak egy fejezet a Tiédben! :/

Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben... te ezt tetted velem.' (:

Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.'

Ha szeretsz valakit, nyitottá válsz a szenvedésre. Ez a szomorú igazság. Talán összetörik a szívedet. Talán te töröd össze a szívüket, és sosem tudsz már úgy tekinteni magadra, mint azelőtt. Ez a kockázat.'

Ha nem fognám fel tréfásan az életet, most sírnék.'

Inkább meghalok most, mint hogy száz évig éljek tovább nélküled.'

Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?'

Akármit is cselekszel az életedben, lényegtelenné válik, de nagyon fontos, hogy megtedd, mert senki más nem fogja. Mint mikor valaki belecsöppen az életedbe, és az egyik feled azt mondja: "közel sem vagy a tökéletes állapothoz", de a másik viszont: "tedd örökre magadévá őt"...'

(:

Egész életemben arra vártam, hogy végre eljöjjön az igazi. Erre feltűntél te, és egész más voltál, mint akit vártam, mert te cinikus vagy és mogorva, lehetetlen alak. De az az igazság, hogy a veszekedéseinknél jobb dolog sosem történt velem. Azt hiszem minden esély megvan rá, hogy beléd szeretek.'

A sebek a múltra emlékeztetnek, de nem kell meghatározniuk a jövőt.'

Arra kér e néhány sor, gondolj rám néhányszor. Sose gondolj arra, hogy nehéz az élet, gondolj mindig arra, hogy szeretlek téged!' :)

Elengedni valaki nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj...' :'(

A vak is látja, hogy úgy beleestem, hogy még kimászni sem próbálok ..'

..és akkor megláttam őt.. Különös érzés áradt szét a testemben. Mintha egész életemben csakis rá vártam volna. Ott állt, mosolygott és közben ellopta a szívemet.'

Vajon létezik az a végtelenül rövid pillanat pontosan éjfélkor amikor nincs sem tegnap sem ma ?Ha igen akkor örökre ebben a pillanatban akarok ragadni veled!!

Nem vagyok egy beszámítható ember. Főleg az érzéseim azok amik mint fizikailag, mint lelkileg tönkre tesznek. Mert aki meg akar ismerni, erről tegyen le, mert nem lehet! Néha én vagyok a legönzőbb ember a világon, máskor meg önzetlenül teszek valaki olyanért akit imádok. Van, hogy megnyílok valakinek van, hogy nem. Van, hogy goromba vagyok ok nélkül. van, hogy kedves vagyok pedig az illető nem érdemli meg.'

Imádok a hóban rohangálni és hanyatt vágni magam benne. De utálom, hogy utána vizes vagyok és fázok. Imádom a nyári esőt, és a hóesést is.Megnyugtató nézni ahogy magával vonszolja a csendet!Utálom ha kihül a reggeli kávém mire rágyújtok, és ha hozzám szólnak reggel készülődés közben! Van, hogy sírok mikor boldog vagyok, de olyan is van, hogy a depresszió határán állva mégis teli torokból üvöltve nevetek. És túlságossan is megosztó személyiségnek tartanak az emberek. Meglehet, hogy igazuk van..A lényeg, hogy sosincs olyan hogy valakinek semleges benyomása lenne rólam.'

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlent, és elfelejteni az elfelejthetetlent. Sokszor okoztam csalódást, és sokszor csalódtam olyanban akitől nem is vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszont szeretni. Felhívtam valakit, csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz, hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra... és el is vesztettem végül. De túléltem, és most is élek.De már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat! Mert az elég túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!

Az élet nem arról szól, hogy a vihar elmúlását várjuk, hanem hogy megtanulunk táncolni az esőben.' (:

Vicces, hogy egy szia mindig viszláttal végződik , hogy az örökké valahogy mindig elmúlik , hogy mikor leginkább kellene , senki sincs melletted hogy mennyi hazug szó lehet egyszerelmes levélben , hogy a legszebb emlékek könnyekkel járnak , hogy az emberek nem felejtenek , de megbocsátanak...'

Hiányzol .. napról napra egyre jobban, a beszélgetések, és Te magad. Hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt jó kedvem.. igaz, sokszor veszekedtünk, de akkor is hiányzol az életemből. Néha, azon gondolkozom elmondom. De mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem. És mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, és igen egyhangúnak és átlagosnak tűnik,de hiányzol.Nagyon..:/♥

tudom,hogy szeretsz...de akkor miért nem érzem?! :/

Nincs szebb ajándék, nekem nem kell már semmi, csak veled szeretnék önmagam lenni.' :'(( (L)

mikor azt hiszed végre boldog lehetsz, akkor vág pofán legjobban az élet..' :'/

(:

- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek?
- Mikor először láttál a kifutón?
- Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk.
- Hm... már emlékszem!
- Fehér vászonruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a szépségedhez.
- Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni?
- Nem. Mikor?
- Úgy körülbelül fél perce.

Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj.'

Hogy mi a szerelem? Az, amikor csendesen csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád.. Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol.. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed .. Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még Te sem tudtál azelőtt magadról .. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, - gyűrötten, - kócosan, - fáradt arccal, - mégis úgy érzed, Te vagy a legboldogabb.És az is a szerelem, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, vagy meghallod őt .. És a szíved a torkodba dobog, mikor hozzád ér .. Amikor hirtelen mozdulattal magadhoz rántod, hogy érezd, hogy magadhoz láncold .. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod.. És amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól .. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni .. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és hiába bánt, nem tudsz haragudni rá .. Mégis legszívesebben megölnéd.. Amikor olyant is megtennél, amit eddig el sem tudtál volna képzelni .. Megalázkodsz, könyörögsz, sírsz .. MERT SZERETED!!!

Láttam nevetést szörnyű helyeken, égi jelenést szétlőtt tereken, mennyi zokogást, féltve ölelést, ott voltunk Te meg Én.' (:

Törj ki a kiszabott keretből, hogy önmagad lehess,ne egy az ezerből! (:

A szükséget könnyű összekeverni a szeretettel.'

A legrosszabb érzés a világon az, amikor egyszerre szeretsz és utálsz valakit. És nehéz csak nézni, ahogy a dolgok megváltoznak, miközben te csak annyit akartál, hogy a régiek maradjanak. Vicces, de butaság is, hogyan akarsz egyszerre mindent és semmit. Őrültség, amikor el akarod engedni, de még mindig kitartasz mellette, és amikor pedig tovább akarsz lépni, de ott maradsz, ahol elkezdted. Amikor az érzések jönnek és mennek és nem tudod eldönteni, hogy mit akarsz. Amikor annyi mondanivalód van, de nem tudod, hol kezd el. Amikor annyira akarod őt az életedben, de csak annyit tehetsz, hogy egyre messzebbre és messzebbre lököd magadtól. Nehéz visszagondolni, hogy milyenek voltak a dolgok régen, aztán rájuk nézni, hogy milyenek most, és ráébredni, hogy a dolgok már mások és soha nem lesznek ugyanolyanok, mint akkor. Azt mondogatod magadnak, hogy nem éri meg, de ha tényleg nem számítana, akkor nem töltenél annyi időt azzal, hogy ezen gondolkodsz.. '

Csak egy pillanatra, szeretném érezni ölelő karod. Csak egy percre, szeretném érezni csókod. Csak egy órára, szeretném érezni, hogy a közelembe vagy. De örökké szeretném azt érezni, hogy szeretsz...'

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen.... ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!' /Juhász Gyula/

Legyél hasznos, vésd fel a falra, így mindenki emlékszik majd arra, hogy te már tudtad, megvolt a képlet, mikor véget ért az élet.

Ha elmennél, nem lenne értelme, folytatni többé nem kelnék életre! :'/

Nem akarom azon kapni magam, hogy elsétálsz mellettem, mintha soha nem is ismertél volna. Nem akarom, hogy ez megtörténjen. Megijeszt a gondolat, hogy egy nap már semmit sem fogok jelenteni neked..'

Nem mindenki azért sír a Titanic végén, mert Jack meghal, sokan azért sírnak, mert rájöttek, hogy soha senki nem fogja őket úgy szeretni, mint Jack Roset...'♥

Igazság, hol a hamis tettek téged birtokba vettek, elítéllek, hogy tudd igazán mennyire szeretlek, kellek neked, mint tisztító tüze a szennynek..'

Tudom, milyen érzés az, hogy mintha ott sem lennél, amíg ő rád nem néz, meg nem érint, vagy nem süt el egy viccet a károdra... Csak hogy mindenki lássa, hogy vele vagy, az övé vagy.' (L)

Ha végleg elhagysz, az én életemnek megszűnik az értelme. Ha hagylak elmenni, soha többet nem látlak viszont. De hiába próbálok küzdeni ellene, csak halasztom a halaszthatatlant. Szembeszállok mindennel, hogy még egy percet eltölthessek veled, és ha ez lehetséges, akkor egész életemben érted fogok küzdeni, azért az egyetlen percért, és azért az egy kimondatlan szóért!

Ha megismersz valakit, aki segít elfelejteni a múltat; akkor ő lesz a jövőd.'

A düh egy olyan érzés,amit azok éreznek,akiknek számít valami.'

Ha elveszítesz valakit, az örökre veled marad, és mindig arra emlékeztet, hogy milyen könnyen megsérülhetünk.' :'(

Akkor a leghosszabb a tél, ha már az ember nem remél, ha a holnap csak ködös kép, tövissel barázdált vidék...'

do you remember?? :'( (L)

Mostmár tudom mi a szerepem és hogy ez a mese nem rólunk szól és kész..'

Az emlék az egyetlen dolog , amit soha nem vehet el tőlünk senki.'