Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlent, és elfelejteni az elfelejthetetlent. Sokszor okoztam csalódást, és sokszor csalódtam olyanban akitől nem is vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszont szeretni. Felhívtam valakit, csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz, hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra... és el is vesztettem végül. De túléltem, és most is élek.De már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat! Mert az elég túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!